gdsgsdds

Elsöprő energiával, avagy Autopilot, The Royal Freak Out, SZ4P @ Roham, 2015.04.04.

Mielőtt végképp elvesztünk volna a csokitojás – főtt sonka – lányok hajából szagló pacsuli ünnepi szentháromságában, célba vettük a Rohamot egy koncert erejéig. A buli alapból jónak ígérkezett, jöttek mások is szép számmal. Gumipanktól gondolkodós progrockig elég széles skálát fedtek le szombat este, avagy megnéztük a visszatérő Autopilot-ot, az első koncertes The Royal Freak Out-ot, és a még csak ígért lemezét bemutató Szabadtéri 4akkordos Performanszt.

 

Az estét kezdő Autopilot-ot már láttuk néhányszor, ezért tudtam, ha ők kezdenek, az egyfajta biztonsági játék lehet, az emberek bemelegítése garantált. Nem tudom pontosan, mit a titkuk, de hat, amit csinálnak. Bő másfél éve láttam őket először, és már akkor is olyan energiát tettek a zenélésben, hogy kikerekedett a szemem. Kezdésnek arcon vágtak minket egy Joe Bonamassa dallal, a Ballad of John Henry-vel. Állak koppantak a Roham padlóján, az adrenalin kúszott felfelé. Azért szeretem a koncertjeiket, mert teljesen mindegy hol van, vagy hány óra van, vagy mekkora tömeg előtt játszanak, 200%-os energiát raknak bele. Szombat este úgy éreztem, még erre is sikerült ráhúzniuk! És még egy dologra jöttem rá, mégpedig, hogy okos zenét játszanak. A régi dalok (nagy kedvencem a Honey, My Divine) mellé beszúrtak újakat is, sőt, a koncert lezárásaként egy még félkész, szöveg nélküli dalt játszottak, feltéve a cseresznyét a habra. Az új dalokban sokkal erősebben érződik a kicsit post-rockos, kicsit pszichedelikus-rockos és erős progresszív rockos hatás, és trió ellenére sokkal rétegeltebb is. Ahogy többen is mondták, csapongva, ösztönből játszanak, és ez az ösztönös zenélés, ami hozzáteszi azt az elképesztő pluszt, amitől az “okos zene” működni is fog. És még egy dolgot vettem észre tegnap este; Rátkai Márton (gitár, a Kiddo-ban is játszik) játéka, színpadi kiállása elképesztően sokat változott, sokkal magabiztosabb, keményebb, zsigeribb lett, de ez igaz általánosságban mindhármukra. Terveznek új lemezt, én mostantól számolom vissza a napokat, főleg ha az itt felvillantott vonalat fogják tovább vinni.

 

Ha az Autopilotnak erőssége a színpadi rutin és -kiállás, akkor sejthetően nem lesz könnyű dolga egy olyan zenekarnak, mint a The Royal Frak Out, akik – sodró, lendületes zene ide vagy oda – jó néhány éve nem álltak már színpadon, és ez a visszatérő koncertjük. Alig két hete jött ki a második kislemezük (nálunk debütált, itt írtunk róla), abszolút színpadra, jobban mondva nagy színpadra és legalább néhányezres közönség elé való zene. Jól összerakott, jól átgondolt, hatásos, még annak ellenére is, hogy az EP hangzásába azért bele lehet kötni. A nagy kérdés az volt, meg tudják-e szólaltatni élőben. Spoiler alert: meg! Nem is kicsit! Egy pillanatig sem éreztem azt, hogy a rutin berozsdásodott volna, már az első szám végére olajozottan hengerelték le az amúgy igen szép számban megjelent közönséget. Pontosak, profik, mindemellett minden tag tökéletesen átéli és -érzi a hangszerét és egymást, és mindezt tökéletesen át is tudják adni úgy, hogy leviszik az ember fejét. Senkit nem láttam egy helyben toporogni, az utolsó sarokig megmozgattak mindenkit, még ismeretlenül is. Bárkivel beszéltem, aki meghallgatta már a lemezeiket, egyöntetűen azt mondták, amit én is éreztem, hogy ez a zene sokkal jobban működik élőben, köszönhetően a tagoknak, és legfőképpen a frontembernek, aki valószínűleg stadionos koncertfilmeken nőhetett fel. Úgy mentek bele mindannyian, mintha legalább a Wembley-ben játszottak volna. A két utolsó dal, a nyolc perces Comeback és a The Way Out pedig… áh… :)

 

Mindenkinek szüksége volt egy szusszanásnyi szünetre két ilyen koncert után, de a java még hátra volt. Következett a nem-lemezbemutató lemezbemutató a Szabadtéri 4akkordos Perormansztól. A technika ördöge ugyanis keresztülhúzta a srácok számításait, így nem tudtuk előre meghallgatni az új dalokat, a koncerten dobtak be minket (és magukat) a vízbe. Össze se tudom számolni, hány SZ4P koncerten jártam az elmúlt két évben, és eddig mindegyik nagyon nagy buli volt. Előkerültek régi nagy kedvencek, mint az örök favorit Spontán disznóvágás, a Káoszbrigád , a Nincs értelme, vagy a mindig ráadás Mézeskenyér és társaik. Lemezbemutató révén azonban leginkább új dalokat játszottak, néhányt még a legnagyobb SZ4P rajongók sem ismerték, és egy biztos, a lemez, ha végre eljut hozzánk nagyon-nagyon jó lesz! A leghosszabb című daluk, az Én még soha, de senkit ilyen erősen nem gyűlöltem, tényleg! szövege zseniális, imádtam elsőre, az Egyszerű kis láfádószó tipikusan kis tingli-tangli SZ4P limonádé dal, de jó értelemben, a Lőjünk egy szelfit pedig komoly vetélytársa lehet az örökzöld Mézeskenyérnek. A Popsztár is szerepelt a repertoárban, a lemezre mégsem fog felkerülni, a címadó Az új elit pedig egy meglepően komoly dal lett. Óriási hangulat, hatalmas táncolás, ahogy azt az SZ4P koncerteken már megszokhattuk.

 

Szombat este mindhárom zenekar fantasztikus bulit csinált! Annak ellenére, hogy a hangosítással voltak gondok, valahogy ez senkit nem zavart igazán, mert a zenébe adott energia kompenzált és kárpótolt mindent. Olyan nyugati színvonalú előadás volt, amiből sok zenész tanulhatna. Szóval, sajnálhatja mindenki, aki inkább otthon maradt tormakrémmel kenegetni a főttsonkáit, vagy tojást pingálni. :)

 

Décsy Eszter

fotó: Zsiga Pál

nowmagazin.hu

Kapcsolódó:

Eklektikus este címkék nélkül – Grabanc, Tegnapután, String Theory és Autopilot a hajón

a-a-A-Autopilot @ Gozsdu Manó, 2013.07.26.

A is for Autopilot

Villámként csap belénk! – The Royal Freak Out: Full Circle EP premier

Hét év, szabadtér, csajok és rock and roll – Születésnapi koncert és interjú az Sz4P-vel

NOWrádió: Birdman és a 4 akkord!

Sz4P: Popsztár klippremier

Kedvenceink kedvencei 21. – Csóré Zoltán, Szabadtéri 4akkordos Performansz

.

 

Comments

comments

NOW Books & Music

NOW Books & Music